Egy olyan korszakban, ahol a fasiszta és antifasiszta szavak folyamatosan bővített és kiterjesztett tartalmat kapnak, ráadásul gyakori használatuk során egészen extrém környezetekben is előkerülnek, kijelenthető, hogy napjainkra az eredeti jelentésük gyakorlatilag homályba veszett. Éppen ezért nemcsak a téma iránt érdeklődőknek ajánlott elolvasni a könyvet, mert Duggan kitűnő stílusban mutatja be nemcsak a Mussolini imádathoz vezető folyamatot, elsősorban annak társadalmi hátterét, hanem az odavezető okokat, sőt az ellene küzdők gondolatait is. Ehhez a korszakban született levelek, naplófeljegyzések, visszaemlékezések tömegét használja fel. Az erős vezetőből fokozatosan vallási rajongás, és személyi kultusz tárgyává lett Duce iránti érzések, vágyakozások, a vele kapcsolatos élmények együttesén át páratlan érzékletességgel mutatja be a fasizmus létrejöttéhez és bukásához vezető okokat. Sőt, a magának Mussolininek a gondolataiba is belepillanthatunk, szeretőjével Clara Petaccival folytatott levelezésének felidézésével.
A könyvben szigorú kronológiai rendben végigkövethető a kezdeti lelkesedés, mely az I. világháború utáni időszak belpolitikai káoszának erős kézzel történő lezárása miatt övezte Mussolinit. A bemutatott zűrzavar mérete, valamint az erőszak mértéke és intenzitása számunkra szerencsére szinte felfoghatatlan, nem csoda, hogy még ideológiai ellenfelei is kelletlenül, de támogatták Mussolinit a rendcsinálásban.
Duggan bemutatja a diktatúra kiépülését, az ifjúsági szervezetek hatását célközönségükre, és a húszas évekre általánossá váló öncenzúrát. A kijelölt prefektus, Cesare Mori, naplójából, illetve a korszakban Szicíliában járt amerikai néprajz kutató visszaemlékezéseiből szemezgetve reális(abb) képet kaphatunk a mafia elleni küzdelmekről, illetve a rövidesen önmaga karikatúrájába forduló, korrupciótól és hozzánemértéstől egyre inkább népszerűtlenné váló diktatúra hétköznapjairól. Külön érdekesség számomra a „proletár nemzet” fogalmának rendszeres használata, mely az idézett korabeli beszédek és újság cikkek visszatérő kifejezése.
A könyv végén bemutatott forrásokból már egyértelműen kiérezhető Mussolini és rendszerének kifáradása. Az etióp háború, illetve a gazdasági nehézségek, majd a II. világháború kudarcainak folyamatos özönével szembesülve a társadalom fokozatosan közönybe menekült. Zárásként a váratlan és pletykák övezte bukás utáni önfeledt ünneplésbe bepillanthatunk.
Összefoglalva a könyv szigorú kronológia szerint épül fel, de inkább epizódokat villant fel, hiányzik az egységes narratíva. Ez azonban inkább előnye, mint hátránya. A szájbarágós, ideológiailag elfogult művek korában ez az üdítően semleges nézőpont csak néhány helyen bicsaklik meg különösen akkor, amikor a megidézett szereplők későbbi életútja kerül bemutatásra. Az olvasmányos és korabeli forrásokkal gazdagon megtámogatott művet, nemcsak a téma iránt érdeklődőknek érdemes elolvasnia, hanem mindenkinek, aki bepillantást szeretne nyerni egy diktatúra felépülésébe, mindennapjaiba és végül bukásába.
