Nemrégiben megjelent egy riport az egyik internetes portálon a jövedelmi egyenlőtlenségek és a fejlődés összefüggéseit kutató, dél-szláv származású amerikai kutatóval Branko Milanovic-csal. Az interjúban a kutató többek között kifejti, hogy nemcsak a a fejlett világ középosztályának alsó-középső része által tapasztalt növekvő vagyoni egyenlőtlenségek okozzák a -véleményem szerint tévesen populizmusnak nevezett- új politikai irányvonal erősödését. Ide tartozik az általa is említett módon elsősorban még mindig gazdasági okok miatt bekövetkező migráció is. Márpedig a tömeges népvándorlás okozta kihívások vezető helyen szerepelnek az összes hosszú távú politikai-katonai előrejelzésben. És a politikai-rendvédelmi-katonai szempontok mellett a humanitárius, egészségügyi, vagy éppen logisztikai kockázatokat is figyelembe kell venni. A növekvő egyenlőtlenségek okozta kihívásra például Theresa May brit miniszterelnök felvetette a munkavállalók képviseletét a menedzsmentben. Az ötlet nem új, az EU hivatalosan is támogatja az elképzelést. Érdekes módon ezt a korporativizmusnak nevezett megoldást (ahol harmadik félként az állam is megjelenik), a baloldali alapokról induló, és valamikor a szocialista párt reményének nevezett Benito Mussolini valósította meg először.

És miért beszélünk mindezekről egy alapvetően biztonságpolitikai és katonai jellegű kérdéseket boncolgató blogon? Nos azért, mert egyrészt napjaink globalizált világában, tényleg minden mindennel összefügg, másrészt vannak olyan elképzelések, hogy a migráció megoldásaként a kibocsátó országok káoszát kellene felszámolni, az ottani életminőséget javítani. Ez pedig elképzelhetetlen az ott kialakult állapotok megváltoztatása nélkül. Nevezzük békeépítő, vagy egyéb nem háborús katonai műveletnek (military operations other than war - MOOTW), egy ilyen feladat elképzelhetetlen a fegyveres erők alkalmazása nélkül.

Persze lehet a fenti érvelést új kolonizációnak meg minden egyébnek elmondani, de ha ez az egyszerűbb és talán olcsóbb alternatívája a kontinensünkön ellenőrizetlenül bóklászó millióknak, illetve az általuk okozott politikai, rendvédelmi, egészségügyi, vagy humanitárius katasztrófának felmerül a kérdés, melyik éri meg jobban?

Napjainkban a nemzetközi rendszerről, a szuverenitásról, a hadviselésről, sőt a békéről és az államról, illetve számos hasonló évszázados, évezredes fogalomról alkotott képünket kell folyamatosan újra és újra gondolnunk.