Az új Star Wars mozit háborús filmként hirdető beharangozók után, egy hozzám hasonló biztonságpolitikai szakértőbe oltott SW-fan kizárólag tűkön ülve várhatta, hogy végre ismét belepillanthasson kedvenc univerzumába. Amikor végre sikerült a két órányi játékidő hipp-hopp elröppent, a film elvarázsolt nézés közben. A látvány, az események, a részletek, a végkifejlet, mind-mind magukkal ragadtak. Aztán ahogy múlt a varázs jöttek elő a kérdések, a kételyek, és a film közben megfogalmazódott, de eltemetett észrevételek.

Színészek

Jyn Erso a „főszereplő”

Felicity Jones-t nézve sokszor volt már film közben is az a benyomásom, hogy megmaradt kislánynak. Bájos, cuki, néha magához képest kemény is, de ennyi. A Cassiannal kibontakozó szerelmi szál sem volt következetesen végigvezetve. Sőt szinte egyáltalán nem. Sajnos Leia hercegnő, és Padmé Amidala nőies, de kemény karaktereit még pillanatokra sem sikerült megidéznie.

Cassian százados a titkos ügynök 

Diego Luna eddigi színészi tevékenykedését nem követtem nyomon, de csapzott szakálla és haja, valamint átlagos testfelépítése akár alkalmassá is tehetné a Szövetség minden hájjal megkent, és kegyetlen katonájának eljátszására. De nem teszi. Még egy párszor biztos meg kell nézzem a filmet ahhoz, hogy el tudjam dönteni miért nem volt hiteles Luna dörzsölt és aljas titkosügynökként. A filmben sokkal inkább tűnt egy szájhősnek, egy jó képességű, de bizonytalan harcosnak, mint valamilyen SW James Bondnak. A karaktere nekem sok szempontból Banderas Feláldozhatók 3-ban alakított inkább röhejes, mint komoly karakterére emlékeztetett. Bizonytalansága Galen Erso lelövésénél például csak egy volt a számos következetlen lépése közül.

Krenic igazgató

Ben Mendelsohn fizimiskája és színészi játéka tökéletesen passzolt karakteréhez, de rá is igaz, ami a többi karakterre. Túl keveset tudunk meg róla ahhoz, hogy kiderüljön róla más is, azon kívül, hogy hajtja a becsvágy és hogy halálos veszélyben is csak az előreléptetésére tud gondolni bla-bla-bla. Persze, persze a biztos, és kegyetlen fulladásos halállal szembesülve mindenki a következő hónapokra gondol! Ugyan már! Szerintem sokkal inkább a következő levegőig próbál eljutni. Krennic szemtelensége akkor is illogikus, ha Vader ekkor még csak a Császár alig ismert kedvenc vérebe. Tényleg mit csinált Darth Vader kb. 18 évig, hogy még most is csak egy kevéssé ismert verőember a császári hierarchiában, akit Tarkin simán leugat egy haditanácsban, és még mindig mindössze egyetlen csillagrombolóval kergeti a rendszer ellenségeit?

A robot

K2-SO-t alakító Alan Tudyké a leghálásabb szerep. Egyszemélyes humor bonbonként szórja a poénokat és az egysoros bon mot-okat. A motion capture-nek köszönhetően színészi alakításról nem nagyon tudunk beszélni, de a robot karaktere volt talán az egyetlen akinek a motivációja, a szövege és a tettei teljesen rendben voltak. Talán a forgatókönyv íróit el kellett volna küldeni egy kis dramaturgiai továbbképzésre. Esetleg a vágókat.

A kisebb karakterek szerepe pont ugyanilyen zavaros. Saw Gerrerát (ezt nem ’Dzserrerának’ kellene ejteni?) még Forest Whitaker sem menti meg a teljes érdektelenségtől. Harcias meg agresszív. Hogyne! Simán lehetne az, egyébként súlyos sérülései ellenére is, de a filmben egy pszichopata félkiborgot látunk. Tarkin nagymoff félig sikerült CGI-jének ilyen mennyiségű szerepeltetése szintén felesleges. A hosszúhajú(!) birodalmi pilóta motivációi dittó teljesen a homályban maradnak. Esetlensége is csak itt-ott emeli ki a teljes érdektelenségből. Chirrut Imwe és Baze Malbus az üdítő kivételek a támogató karakterek között. A paladin, bármi is legyen ez az SW világában és társa, valamint ragaszkodásuk egy egyértelműen letűnt korhoz, üdítő színfoltot alkot a szétcsúszott és érthetetlen karakterek között.

A mellékszereplők viszont tökéletesen hozták a tőlük elvárhatót. Mon Mothma fenséges és bölcs, Organa szenátor aggódik és szervezkedik, a Mon Calamari admirális harcias, a Tanács vitatkozik és döntésképtelen, Kék Vezér hősies stb. Egy szereplőre viszont szeretnék külön kitérni. Ez pedig Darth Vader. Akármennyire is jól esett látni, ráadásul a többi szereplőtől eltérően az ő jeleneteinek meg volt a súlya is, és a helye is a filmben, egy dolog felett nem tudok elsiklani. Az ikonikus fekete ruhába bújó színészek közül senki sem tudta David Prowse színvonalát hozni. A robbanékony, de egyben hatalmas testi erőt sejtető mozdulatok, a gesztusok, az egész testbeszéd… Amikor a harmadik rész végén megláttam az amúgy rendesen kigyúrt Hayden Christiansent Darth Vaderként megjelenni, még meg tudtam magamat nyugtatni, hogy Vader most szokja új testét, protéziseit azért mozog sután, darabosan. Már ott is látszott azonban, hogy bizonyos helyeken ki van tömve a jelmez. De a Zsivány Egyesben Vadernek beöltöztetett személy, csapott válla, szinte kapkodó mozdulatai, a színész magassága ellenére is komoly ellentétben álltak a Sötét Nagyúr korábban megszokott kimért és fenyegető megnyilvánulásaival. Rakjanak a kezére öt kilós súlyokat vagy valami. Darth Vader ne kapkodjon, ne hadonásszon és ne csapkodjon! Prowse alakításában, a Sith nagyúr minden mozdulatán érződött a csonkolások ellenére is óriási fizikai ereje és visszafojtott dühe! Persze ez lehet, hogy ez csak engem zavar, de ez a gondolat már a film közben megfogalmazódott.

Történet
Kicsit az előzetes hírek miatt tartottam a történetvezetéstől, és az elején a helyszínek között csapongó szálak úgy tűnt vissza is igazolják félelmeimet. Azután a küldetés szervezésével és elindulásával felpörgött a film és meg sem állt a végéig. Az első szakaszban bemutatott számtalan bolygó ugyan SW-fanként mindig érdekes, azonban ismét túl keveset tudtunk meg róluk ahhoz, hogy különlegessé váljanak. Egy szó mint száz a történeten pont ugyanúgy látszottak az utólagos változtatások, mint a szereplők bemutatásán.

Katonai szempontok
De térjünk is rá arra a nézőpontra, ami végülis jelen kritika megírásának fő motivációja volt. Sajnos itt még a korábbiaknál is több lyuk tátong a történetben. Kezdjük először a Jedhával. Az addig OK, hogy egy kiemelt fontosságú erőforrásokkal rendelkező bolygó elég fontos, ahhoz hogy egy csillagromboló állomásozzon ott. Bár eddig nem volt arról szó, hogy az Imperial osztályú csillagrombolók be tudnak lépni a légkör alsóbb rétegeibe (a régebbi Victory-k is csak a felsőbb szintekre tudtak a háttérinfok szerint). A városban járőröző nagy létszámú rohamosztagos jelenléte is logikus volt, de az hogy az egyik leghíresebb felkelő szabadon garázdálkodhat, ráadásul egy ilyen kiemelt fontosságú projekt környékén az logikailag nehezen védhető. Külön érdekesség, hogy a nyilvánvalóan ritkán lakott, sivatagos bolygó túl sok bújó helyet nem kínál (ilyen helyeken ha valakit el akarnak fogni elég pl. a víz útját követni).
És ha már rohamosztagosok. Érezhető volt a szándék, hogy a fehér páncélos - Lucas eredeti szándéka szerinti - elit katonák, a hadsereg alapegységévé, azaz sima mezei gyalogossá legyenek. Szerintem ebbe a koncepcióba illett a piszkos rohamosztagos őr a Wanobin (vagy hol), illetve a halálosztagosok hangsúlyozott precizitása is. Azonban ezzel az elképzeléssel több problémám is van, talán a legenyhébb az, hogy az összes hadseregben, már mint ahol van egyenruha, a ruházat ápoltsága és praktikussága kiemelt szempont. Ez a fehér páncélra semmilyen szempontból nem igaz.
Csalódás volt az egyébként fantasztikus scarifi űrcsatában feltűnő teljesen oda nem tartozó arc is. Úgy értem egy idős nő. Ha már gender meg mifene semlegesség: nem volt a filmben néger főszereplő. Miért nem? Ja volt. Saw Gerrera. Na ennyire hagyott nyomot, az amúgy zseniális Forest Whitaker (Utolsó skót királyt valaki?). De erre mi szükség volt? A vadászpilóták, legalábbis amíg élőlények vezetik a gépeket mindig a leggyorsabb reflexekkel és top fizikai kondícióval rendelkező egyedek kell legyenek. Ráadásul, ha jól emlékszem nem is egy vadászbombázóként definiált Y-szárnyúban ült a néni, hanem a Kék század egyik modern X-szárnyú vadászában. Mi lehetett a motiváció? A haditanácsban, kommunikációs tisztként, repülésirányítóként sőt szerelőként is, szóval számtalan szerepben simán jó lett volna kiemelve a Lázadók minden szempontból vegyes összetételét. De pont vadászpilótának…
Másik problémám a Kék század vezetőjének rendfokozata. Tábornok, mint egy vadász század parancsnoka? Már ezredest sem szoktak engedni éles bevetést repülni, nem hogy egy öngyilkos támadásra elengedni egy tábornokot, különösen egy kezdődő felkelésben, amikor biztos hiány van a képzett vezetőkből.
És végül legnagyobb problémám a film egyik ikonikus jelenetéhez kapcsolódik. Mi az, hogy csak úgy felszáll egy hajó? Még egy egyszerű katonai bázisról sem lehet „csak úgy” megpattanni, nem hogy a főhadiszállásról. És a fegyelem kérdése egy gerilla/felkelő szervezetnél, mely a lakosság szemében vékony határon billeg a bűnöző és a szabadságharcos között, kiemelten fontos. Már csak azért is, mert a legitimitása és a létfontosságú támogatás múlik ezen. A fegyelem kérdését az összes gerilla teoretikus kihangsúlyozza. Persze a filmben valószínűleg dramaturgiai okai voltak, de megint egy kicsivel több odafigyeléssel még pátoszosabbá lehetett volna tenni. Pl. a Jedi visszatérben látottak mintájára. A másik szempont, hogy ha ilyen laza a fegyelem egy helyen azt az ellenfél is kihasználhatja.

Űrhajók
Már kezdem megszokni, hogy nincs SW új típusú űrhajók, sőt új TIE vadászok nélkül. Pedig az újak sokszor inkább szánalmasak és nem kreatívak. Ilyen volt az Ébredő Erő oldalt repülő csapatszállítója, vagy a scarifi csatában látott repülő szemgolyóra hasonlító TIE izé, ami engem elsősorban a Harry Potter filmek kviddics cikeszére emlékeztetett, bár a szárnyai nem csapkodtak. Az X-szárnyú hajtóművekkel felszerelt U-szárnyú is ide tartozik. Olyan mintha Ralph McQuarrie-val kihalt volna az a generáció, aki hiteles SW vadászokat és siklókat tud tervezni. Ja Krenic siklója még csak-csak elment. De azért ha a Császárnak jó volt a standard Lambda osztályú sikló, azért másnak is elmenne nem?
Ami az egyéb űrhajókat illeti, érdekes a kisebb birodalmi hajók teljes hiánya. Nem minden feladatra érdemes egy szuper csatahajónak, azaz a flotta legnagyobb hadihajójának megfelelő csillagrombolókat küldeni. Az Extended Universe-ben (azaz a szerepjátékokban, regényekben, képregényekben, számítógépes játékokban stb.) elég sok ilyen eszköz ki lett dolgozva és be lett mutatva. A Disney ugyan kijelentette, hogy ezeket ő semmisnek tekinti, de kár lenne ennyi jó ötletet veszni hagyni. Persze a felkelőkre ez nem jellemző. A kalapácsfejű korvett jó ötlet volt és a szerepe is jól lett bemutatva érdekesen újrafelhasználva a Tantive IV Lucas féle eredeti leírását (hammerhead corvette)

Egyéb tetszik-nem tetszik

• Az easter eggek zseniálisak voltak és sokszor feldobták a le-leülő hangulatot.
• A Jedhán lezajlott rajtaütés-a-rajtaütésben fantasztikus ötlet volt. Aki foglalkozott komolyabban hadtörténelemmel, különösen felkelésekkel, az nagyon plasztikusan bemutatva láthatta, milyen is a tűzharcok káosza. Nekem a Sólyom végveszélyben pillanatai köszöntek vissza.
• Mások is felvetették, hogy Leia hercegnő mit csinált a scarifi csatában egészen indulásáig, és a kérdésre adott válaszok sem igazán meggyőzőek. Ez szerintem egy kifejezetten rossz és erőltetett átkötés volt.
• Darth Vader kastélya miért a Mustafaron, bukásának és megcsonkításának helyszínén állt? Ebbe biztos nem szólt/szólhatott bele az Uralkodó. Vagy ez a vezeklés egy formája volt?
• És ami talán a legnagyobb baki. Miért megy el Krennic Galen Erso búvóhelyéről anélkül, hogy a legfőbb motivációt (a kislányt) előkerítené? Mi sürgette?

Követeztetés
Összefoglalva tetszett a film, tetszett a koncepció, a feeling teljesen megvolt, de az utóforgatás és a kapkodás abszolút érezhető volt a végeredményen. A film legjobb pillanatai egyértelműen azok a részek, amikor nem a főszereplők cselekedtek, hanem „csak” zajlottak az események. A Jedha „megrongálása” (apropó a második Halálcsillagon miből készült a szuperlézer?), a csatajelenetek és az apró közjátékok – easter eggekkel vagy anélkül – adták a film sava borsát. Darth Vader tombolása fantasztikus, a már említett kifogásommal. A scarifi csata pedig egy az egyben méltó párja a Jedi visszatér endori ütközetének. De mindez nem képes feledtetni a súlytalan szereplőket, az ide-oda rángatott cselekmény szálakat és az óriási lukakat a motivációkban. Egy film teremtsen saját világot és legyen hű hozzá. De ahol a világteremtéssel nem kell foglalkozni, ott ez sajnos nem csak hogy nem elég, hanem kifejezetten kevés.

Utólag végigrágva a dolgokat: Jó, jó de …. Ez egy erős közepes, azaz hármas. Hiányzik belőle Lucas szárnyaló fantáziája (mégha az előzmény trilógiára a politika el is vitte a hangsúlyt), és precizitása, amiben szinte minden pillanat és hatás ki volt számolva. A végterméken nagyon látszott a rendezőváltás. Kár érte.